M231-2004 (Niki Lauda)

Típus rövid ismertetése: A mozdonyt az É.M. Építőanyagipari Gépjavító Vállalat készítette MV típusmegjelöléssel. Két tengelyes, a tengelyeken a nyomtávolság elvileg ,,házilag" állítható. Az 1,5 tonna tömegű járműbe eredetileg a Prés és Kovácsoltárugyár által gyártott MIB-DIESEL jelű, négyütemű, egyhengeres, közvetlen befecskendezésű, dugattyúkamrás, fekvő elrendezésű motor lett beépítve, melynek indítása kéziforgattyúval történik. Mechanikus erőátviteli rendszerébe két sebességfokozatot építettek.

A jármű története, származása, megszerzése: Ezt a járművet ismeretlen időpontban és helyen a Prés- és Kovácsoltárugyár BL-12 típusú motorjával remotorizálták. Az átépítésről mindenesetre annyit lehet tudni, hogy azonos tervek alapján legalább három járművet építettek át. Az új motor az eredetivel megegyező módon hengerfejével a vezetőállás felé fordulva lett beépítve. Az átalakítás után a motor lehajtása már nem fogaskerekekkel, hanem lánccal történik. Ehhez a hajtóműházat elöl az ütköző fölött kibővítették, ahova az erőátviteli rendszer első fogaskereke és tengelye került. Ennek a tengelynek a végén nyert elhelyezést a lehajtást szolgáló lánckerék. A lánc feszítése a motor eltolásával valósítható meg, amihez a hajtómű első fedlapját (Szekrényfedél I.) is átalakították. Az új motor magassága miatt az eredeti motortér burkolatot nem lehetett megtartani, ezért új burkolat gyártása mellett döntöttek. Az új burkolat előre buktatható kivitelben készült, zsanérozása az első ütközőre és a burkolat aljára hegesztett csövek és csapszegek által valósul meg. A holtponton túl a további buktatást egy a burkolat elejét a hajtómű első fedlapjával (Szekrényfedél I.) összekötő lánc akadályozza meg. A burkolat elejére dróthálóval fedett szellőzőnyílást vágtak. A mozdony eredeti funkciójának megfelelően a Tiszafüredi Téglagyár 500 mm nyomtávolságú vasútján üzemelt utoljára. Ez a gyár a rendszerváltozás előtt az Alföldi Téglaipari Vállalat kezelésében üzemelt, a Vállalat emblémáját az M231-2002 pályaszámú kulin meg is találtuk. A tiszafüredi gyáregység a 2000-es évek elején már magánkézben üzemelt, majd az évtized második felében bezárt. A telephely a debreceni székhelyű Gulyás Tüzép tulajdonaként működött tovább. A tüzép vezetőségét vásárlási szándékunkkal 2009-ben megkerestük, ők látszólag nem zárkóztak el ettől. Megtudtuk, hogy a téglagyár további hasznosításának ügye folyamatban van, amint lesz előrelépés, értesíteni fognak minket. Értesítés híjján többször is megkerestük őket levélben és telefonon, de érdemi választ nem kaptunk. A kisvasut.hu-ra április végén Gál Csabától érkezett egy levél, amiben leírta, hogy mozgolódások vannak a gyár területén és az udvaron egy ócskavas kupacot hordtak össze. Gál úr ezzel megmentette a tiszafüredi mozdonyokat, mert ráébresztett minket, hogy azonnal lépni kell az ügyben. A Gulyás Tüzépet hívva kiderült, hogy az egész gyárat eladták bontásra. Persze ígéretük ellenére nem szóltak nekünk. A járműveket végül az ócskavaskereskedőtől sikerült hosszas alkudozások és sok nehézség árán meglehetősen drágán megvásárolni. A tüzép valószínűleg a tizedét sem kapta értük. A mozdony először Guba Józsefhez került Váchartyánba, majd Szentesre Bencs Istvánhoz míg végül 2019 október 16.-án érkezett Békéscsabára.