L121 0108-1001

Típus rövid ismertetése: Két tengelyes, agycsapágyas kocsi. Erről a kocsitípusról gyakorlatilag nincsenek érdemi információink. Valószínű, hogy eredetileg egy téglagyári polcoskocsi vagy száraztégla hordó kocsi (behordókocsi) volt. A kocsi eredetijét a csapágyfedeleken látható embléma tanulsága szerint az Orenstein & Koppel cég gyártotta. A gyártás ideje tehát annyiban behatárolható, hogy a cég államosítása előtt gyártották. A csavarokkal rögzített, belső felfüggesztésű négyzetes állótengelyekre szerelt kerekeken három kör alakú nyílás található. A három ponton, eredetileg süllyesztett fejű, hornyolt, metrikus csavarokkal rögzített csapágyfedelek a kocsi jellegzetességei, máshol ezzel a típussal nem találkoztunk.

A jármű története, származása, megszerzése: A jármű a Békéscsabai I-es számú Téglagyárban (korábban Bohn Téglagyár) szolgált. Jelenlegi formáját több átalakítás után ismeretlen időpontban érte el. Az átalakítások után a kocsi alkatrészeinek eredetiségét tekintve csak a kerékpárokéban lehetünk biztosak. Nagy még a valószínűsége a hossztartók eredetiségének, a mellgerendák azonban szinte biztosan utólag lettek a visszább vágott hossztartókra hegesztve. Ettől még lehet, hogy azok is a kocsi levágott részeiből valók, hiszen méretük, korróziójuk mértéke megegyezik a hossztartókéval. A kocsi alvázát a két hossztartó végére hegesztett mellgerendákból létrehozott keret alkotja. Erre függesztették fel csavarozással a kerékpárokat. A kocsi két végére hegesztéssel csőből készült toló karokat szereltek, amelyek közül az egyiket később levágták, vagy letörték. A keretre kezeletlen deszkákból szegeléssel a mellgerendákra rögzített két fa hossztartón felfekvő hosszanti deszkázatú platót ácsoltak. Kizárólag kézi kocsiként üzemelt, mozdonyvontatásra nem tették alkalmassá.
A kocsit a Délalföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat I-es számú téglagyárában (Békéscsabán)használták a téglagyár kazánházában. A gyár egykori dolgozói szerint szerszámszállításra használták. Udvari Kocsi becenevét is itt kapta. A név feltehetően kettős utalást tartalmaz: A jármű a gyárudvaron kézi tolással szerszámokat szállított, de ezzel a névvel irónikusan utalhattak a királyi pár nagyvasúti utazásait lebonyolító azonos nevű kocsira is.
A téglagyár bezárása után több mint egy évtizedig az egykori kazánház épületéve zárva várta sorsa jobbra fordulását. Az épületet azonban 1998-ban megvásárolták és az ott lévő gépeket, vasanyagokat ócskavasként értékesítették. Az ott található fordítókorongokkal, sínanyagokkal együtt megvásároltuk, így ez a kocsi lett az AKGV első kocsija.

Története az AKGV-n: A kocsi 1998-ban érkezett hozzánk az első pályaanyagokkal együtt. A pálya építésével párhuzamosan hozzáláttunk a kocsi felújításához is. Felújítás után alváza sötétzöld, toló karjai és kerekei fekete színt kaptak, az O&K logó pedig ezüst színnel lett kiemelve. Még ebben az évben lecseréltük az erősen avult, szálkásodott platóját. Sajnos az akkori körülmények között az utángyártás nem követi az eredeti méreteket, a deszkázat hosszabb és vékonyabb, mint az eredeti volt, a szegelést csavarozás váltotta fel, a fa eredeti színe helyett pedig fekete festést kapott. A felújítás után röviddel a kocsi tolókarral átellenes végén a deszkák végeit U idommal fogtuk össze. Ez ütközés esetén a deszkák károsodását is megakadályozza. Tolókarral rendelkező oldalára hasonló célból fém lemezt szegeltünk. Később a felesleges túldíszítettség elkerülése céljából az egész kocsi fekete színt kapott, elején és hátulján fekete-vörös figyelemfelkeltő rézsútos sávozással.

Tervek: Hosszútávú tervek között szerepel a kocsi fa platójának az eredeti kialakítás szerint való visszaállítása.