L123 0077-1001

Típus rövid ismertetése: Két tengelyes, hegesztett kivitelű, polcos vagy száraztéglás kocsiból átalakított téglagyári raklapos kocsi nedves tégla szállítására. A kocsi egy pár raklaptartóval rendelkezik, melyre egy darab, deszkából ácsolt nem szabványos rakodólap helyezhető. A raklaptartók szögvasból készültek. A raklaptartókat két, korábban polctartókat vagy homlokfalat tartó visszavágott, szögvasból készült, 90°-ban hajlított állvány tartja, melyek egyben a kocsi alvázának hossztartói is. A hossztartókon furatok találhatók a kerékpárok felfogatására céljából. A kocsi állótengelyes, agycsapágyas kerékpárokon fut, melyek a hossztartóra kengyelek segítségével vannak felfogatva. Eredetileg mozdonyvontatásra alkalmatlan kézikocsiként üzemeltethették, ezt látszik bizonyítani a mozdonyos vontatáshoz szükséges ütközők utólagos, csavarokkal való felfogatása.

A jármű története, származása, megszerzése: A jármű a Dévaványai Téglagyárban üzemelt 500 mm-es nyomtávolságon. A kocsit ismeretlen időpontban mozdonyvontatásra alkalmassá tették. Ehhez a jármű végére szilárd felfüggesztésű ütközőket csavaroztak. Az ütközőket négy-négy csavar tartja, de a felfogatásukat bágerláncszemek utólagos felhegesztésével erősítették meg. Az ütközők félkörívben hajlított talpukra állított szögvasakból készültek, melyekre azonos ívben vágott szélű vaslemezt hegesztettek. A lemez és a szögvas közötti kamrát középen a megfelelően hajlított lemezzel fedték be, ami ütközési felületként szolgál. A járműkapcsolás céljára az ütközőkre hegesztett vonókampók szolgálnak. A tengelyrögízítő furatokból és egyéb hegesztés nyomokból arra lehet következtetni, hogy a kocsi tengelytávolságát megnövelték. A Dévaványai Téglagyárban ismeretlen időpontban a téglák rakodólapos mozgatására álltak át, amivel gépesíthették a kocsiról való lerakodást. Ezért az eredetileg polcos vagy száraztéglás kocsiként üzemelő járművet raklapszállító pőrekocsivá alakították át. Ehhez a kocsi polctartóit vagy homlokfalát tartó állványokat az ütköző szintje fölött elvágták és az így kapott csonkokra szögvasból raklaptartókat helyeztek el. A kocsi közepére a hossztartókra támaszkodó vaslemezt hegesztettek, ami egy állvánnyal a raklap közepének alátámasztását szolgálja. Ilyen átalakítással a Mezőberényi II-es számú Téglagyárban is találkoztunk, ezért lehetséges, hogy központi műhelyben végezték. A kocsi színe szürke volt.
A Dévaványai Téglagyár bezárása után az ott található eszközöket ócskavasként értékesítették, azonban az egyik mozdony (M231-1002), a kocsik és a pályaanyag egy része vasútbarátok tulajdonába került. A téglagyár bezárását követő tárgyalások után sikerült  a tulajdonos önkormányzattól megvásárolni. A segítőkészségért ezúton is köszönet illeti Pap Tibor polgármester urat és Lengyel László urat, a műszaki iroda munkatársát.

Története az AKGV-n: A kocsi 2008.10.02-án érkezett vasutunkra, ahol 500 mm-es nyomtávolsága miatt azonnal forgalomba állni nem tudott. Érkezését követően hamarosan megkezdtük a nyomtávolságának az átállítását amihez a korábban Szentesről érkezett tengelyeket és dévaványai kerekeket használtunk fel. Eredeti kerékpárjai jelenleg is 500 mm nyomtávolságon tárolva vannak, lehetővé téve egy esetleges visszaállítást. A jármű felújítását, mely drótkorongozást, alapozó majd fedőfestéseket foglal magában 2011.09.24-én kezdtük el.  A kocsi az áruforgalom mellett szükség esetén személyforgalomban is részt vesz, amihez ülőpolcot áll rendelkezésre. Az ülőpolc a polctartókon támaszkodik fel, de hosszirányú deszka csak középen van rajta, így marad hely a lábaknak.

Tervek: A felújítás befejezése után a jármű kerekei fekete, míg többi része szürke festést fog kapni. Az egyik ütközőtartó csavart ki kell cserélni, mert laza, a középső alátámasztást szolgáló lemezt pedig vissza kell hegeszteni, mert az eredeti hegesztés eltört. A felújítást követően folyamatos üzemeltetésén és időszakos felújításán túl további terveink nincsenek. Állapota megfelel a kívánatosnak.